Burgonyaevők
A nueneni festő tizenharmadszor is elpróbáltatta
a De Groot-családdal a vacsorajelenetet. Úgy sze-
rette volna lefesteni őket, hogy a képen ne lehes-
sen megkülönböztetni: az ember eszi-e a krumplit,
vagy a krumpli az embert. Próbálkozása mind a ti-
zenhárom esetben eredménytelen volt, a krumpli-
vacsora újra és újra valamiféle ősi, komor szertar-
tásba csapott át. Végül engedett a téma önmoz-
gásának: a Burgonyaevők című művén egy korowai
kannibál család vacsorai gyászmunkája látható.
A család a legidősebb férfitagját gyászolja akképp,
hogy némely testrészét szertartásosan elfogyaszt-
ják. Az elhunyt fia, az örökébe lépő fiatalabb
de Groot épp apja sült heréjébe készül beleha-
rapni. Mellette leánya, Stien ül, aki ekkor már álla-
potos a festőtől, és így intim viszonyban van annak
művészi tervével is. Egyedül az ő szeme be-
szél, azt nem tudni, miről, de talán a krumpli és
az emberfej közti köztes létezés szomorúságáról.
A számítógép is ember
Szenvedélybeteg a számítógépem. Az a
hóbortja, hogy minden elemével munkára
nógat. Például a fekvő A4-es papírlapot
formázó üres képernyő alján a „Nulla ka-
rakter, nulla szó” felirat kész provokáció:
dolgozz, írj! Hiába magyarázom a gépnek,
hogy én nem csak író állat, hanem animal
rationale is lennék, ő tudja, az űrnek mi-
lyen erős szívó hatása van a létre és a léte-
zőkre: bármilyen parancsot verek a billen-
tyűzetbe, a szoftver egyre újabb üres tere-
ket dob ki – saját ürességünkre is figyel-
meztetve. Nincs mese, üres belső és külső
tereinket ki kell valamivel tölteni. Nincs
mese? Festett létünkhöz hátha épp a mese
a legmegfelelőbb staffázs? Megszámolom
a most gépembe vert szöveget: tizenöt és
fél sor; éppen egy farkasszonettnyi mese.
Hány bar a szonett nyomása? S tömítő ere-
je? Éjjel a számítógépem két lábra állt és
megszólalt. Elmondta: a szoftver tulajdon-
képpen fordított teodícea. Elektronikus ér-
verésével és érvelésével nem a bizonyí-
tandó, hanem a bizonyító létét bizonyítja.
Húsvét
Indulás előtt felírtad egy cédulára (mint-
ha Pilátus neje írta volna Pilátusnak): el
ne felejtsd, nyolckor Jézus tárgyalása!
Felváltva olvasom az anakronisztikus ü-
zenetet, s nézek az ablakon át egy tava-
lyi szarkafészket: csupasz platán törzsé-
nek i betűjén a pontot. Az áprilisi kint s
bent mintha valaminek a paródiája volna.
A tavalyi szarka ingerült staccatói azt jel-
zik, hogy ugyanabba a fészekbe kétszer
belelépni nem kevésbé problematikus,
mint Hérakleitosz folyójába; közben a tv
képernyőjén Heródes röhögve parolázik
Pilátussal, valahogy úgy, mintha kéz ke-
zet mosna. Átjött az üzeneted: letakart
tükrökben áprilisi metasztázisok. Nézem
a két ókori alibistát s a Hérakleitosz gnó-
máival tépelődő tavalyi szarkát – a befe-
jezetlen múltak kárpitjai tovább repednek.
(Megjelent az Alföld 2024/4-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Mikes Adél munkája.)
Hozzászólások